Kinek és miért?

( Nem figyelek a helyesírásra, telefonba pötyögött jegyzeteket fogsz olvasni)

Mindig is koravénnek és zárkózottnak éreztem magam.

Kortársaim előtt jártam, évekkel korábban átéltem olyan eseményeket, belső folyamatokat melyek sokkal később történtek meg a barátaimmal.

Az emberek megítélésében a legfontosabb atríbútomként az intelligenciát tartom. Semmiképp sem a lexikális tudást, a tapasztalatokat esetleg a pénzt a társadalmi rangját vagy épp a külső jegyeit.

Számomra lehet értékes egy ember akkor is ha vét olykor  egy helyesírási hibát, ha rossz kedélyű, lehet szimpatikus akkor is ha másban hisz mint én.

Viszont ezer dolog van amit - sokszor szeretnék de - nem tudok megérteni.

Kelet európa(ezesetben szitokszó) egy kis országából, annak is vidéki, de jobb módú környékéről nehéz vagy lehetetlen rálátni a világra, teljes szélességében, de a könyvek, lapok és az internet adta lehetőségek által igyekszem tájékozott maradni. Szomjazom a tudást, kell az agyamnak az információ.

Valamiféle belső késztetést érzek, hogy hol podcast, hol videó, írás, mém formájában valamiféle kultúrmissziót folytassak. Ez a mentalitás hozzám tartozik.