Egy insta poszt utáni kommentek és üzenetek végett szeretnék megfogalmazni pár gondolatot.

Szögezzük le az elején, nem mentegetőzés, csupán helyre rakok ezt azt, hátha segít.

Szóval az alapkoncepció az volt, hogy ha vékony vagy és ezért kockás a hasad az nem ér. Mármint nem ér rá flexelni. Úgy mint apád vagyonára sem túl szép dolog verni a nyálad és osztani az észt a szegényekről, ezesetben az átlagos testalkatú emberekről.

A lényeg, hogy elfogadod magad úgy ahogy vagy, teszel ellene vagy folyamatosan elégedetlen vagy önmagaddal.

Számos elvárásnak kell megfelelnünk, legyünk szociálisak, sikeresek a munkában, legyünk divatosak és szépek, sportoljunk, legyünk a kedvesünkkel, toljunk némi tanulást és önképzést stb.

Ebből a külsőnk bizony sokrétű feladat. Kell hozzá egy jó génállomány, mert ha ronda vagy az szívás. Lehetnek olyan betegségek, amelyek miatt csont sovány leszel vagy épp durván túlsúlyos.

Ne legyünk kétszínűek, a külső alapján ítélünk, hasonlítgatjuk magunkat a többiekhez, és mi is előbb észre vesszük a szépet.

De.

Van itt némi testkép zavar. Nem az a normális akinek 3% a testzsírszázaleka, feszes a feneke és a pólójából ki akar esni a mellizma, nem az az átlagos akinek van napi 2-3 heti 10-20 óraja edzeni, ideje és pénze teljesen egészségesen étkezni. Ez egy mindenképp elismerésre méltó teljesítmény, joggal büszke aki ezt eléri és tartja, de nem ez a sztenderd.

Neurózisban fürdő fiúk és lányok nézegetik a tükörben magukat és nem látják hogy valójában semmi gond, mert teljesen rendben vannak. 

Figyeljünk a külsőnkre, legyünk igényesek, kérjünk véleményt a barátoktól, de ne gondoljuk hogy aki 2méter és 100kg (én) az túlysúlyos vagy apa teste van. Szerintem meg kurva magas vagyok, van pocakom, sosem volt komoly mellizmom, sportolok épp eleget, eszem ami jól esik, és sem pozitív sem negatív irányban nem vagyok szélsőséges. Elégedett én sem vagyok, lehetnék picit izmosabb, utálom a hosszú vékony végtagjaimat, hogy sehova nem hízok csak alhasra. Stb.

De nem is hasonlítom magam profi versenyzőkhöz, nem modell csajoknál próbálkozom be a neten stb.

Azt gondolom hogy iszonyat sok ember méri rossz mércén magát, akár anyagilag, testileg, lelkileg és ebben pl az insta borzasztóan torz képet ad. Lehet valaki nagyon szép, sportos, feszes, lehet azért van erre ennyi ereje és ideje mert egy kiallhatatlan fasz akinek nincsenek barátai, ez egyik képen sem látszik. Próbáljunk motivációt meríteni azokból akik valamiben jobbak nálunk, de ne kezdjük ostorozni magunkat és másokat ha nem 10/10 tökéletes az élete/ünk.

A gigantikus műmell körforgás pedig nem más, mint a jelenség. Egy ismerősöm, átlagosan szép kiscsaj. Nem érezte hogy szép lenne, nem volt egoja stb  hát magára rakatott 2 akkora mellet mint a fejem. Lelke rajta.

Most 60ezren követik, mindenki a lába előtt hever, és telefossa az instát a képeivel amin télikabátban is látszódnak a kannái, de ugye főleg blúzban és kis topban fotózkodik. Ugyanúgy ahogy neki régen, most Ő másoknak okoz kellemetlen pillanatokat, amikor 300 kilóméterrel arébb Irén belenéz a melltartójába és nincs két kurva nagy melle se hatvanezer követője, se hódolói se jó faszija. Így aztán tovább is adta az alacsony önértékelését. De az a faszi is elbizonytalanodik akinek a csajának fullos mindene, nagyok a mellei de nem kurrrrva nagyok.

Szép lassan mindenki bizonytalan masszává olvad a tökéletes életeket látva.

Nézzetek mögé(vagy a pólók alá.

Remélem nem tűnt magyarázkodásnak, mentegetőzésnek.