Kinek és miért a kurvaanyját

Első fejezet

A szar, ami ömlik ránk

Soha nem írtam hosszabban pár sornál, így a gondolataim is csaponganak és nem feltétlenül a legjobb sorrendben állítom össze az elméleteimet.

Nos, a szar, ami ömlink ránk az maga a média. Gyerekként sosem értettem, mit jelent a média hatása. Miért gondolja bárki hogy egy akció film rossz hatással van a gyerekre satöbbi, de egyre jobban értem.

Hatalmas filozófiai kérdés, hogy mi volt előbb, az igénytelen mocsok vagy az igény az igénytelen mocsokra.

Az viszont látszik, hogy meg van az eredménye annak hogy temérdek mennyiségű szart kaptunk a nyakunkba az évek alatt.

Kezdve a zeneipar teljes és megfordíthatatlan kurvulásáig. Tudjuk hogy a populáris zene, nem feszegetett soha komoly társadalmi kérdéseket, de azt is látjuk hogy mára már egy nyavajás hangszer sem kell a zenébe, sem énekes csak a jól eladható brand. Kell a macsó baszógép és kell az összetört szívű angyalarcú lány, kell egy egyszerű arc meg egy nyálvergős nagyarcú rapper. A dalok már semmiről nem szólnak, csak úgy tűnik hogy ez egy szerelmes dal, de igazából ha nem hallgatod hanem elolvasod kiderül hogy akár a konyhakőnek is írhatták volna, annyira érzelem mentes, közhelyes trágya. Amihez forgatunk egy klippet, az nagyot megy majd a youtube-on. Jellemzően nagyon izmos pasik és kis felső csajok baszást színlelnek. Lehet hogy táncnak néz ki, de az bizony baszás. A csávó az alfahím, a csajok döglenek érte és a kabrióból a saját lucskán csúszik ki az instaribi. De ha nem ez akkor egy erős nő épp kutyapicsázza a férfiakat mind szövegileg mind képileg mert vagy nem baszták meg vagy igen de elhagyták. Akár ártatlan dolgok is lehetnének, aztán kapkodjuk a fejünket hogy a lányunk miért mutogatja a seggét a neten, vagy hogy a pasi miért akar gyúrni(ideje nincs rá marad a koksz) meg kabriót venni 14 éves korától( esze nincs hozzá marad a schwarz bevétel.