Az emberek tehát nem tanulnak, nem tájékozódnak különösebben a hétköznapi médiából. A nyomtatott sajtó kihalt, a maradéka némi életmód magazin, politikai vergődés és főleg bulvár ami épp oly trash mint a már fent említett akármi.

Az emberek lusták, de nem azért mert a kanapén punnyadnak, hanem azért mert a telefont és az internetet továbbra is ennek a mocsoknak a fogyasztására használják. Bulvárt csináltunk a magánéletünkből, a fórumokon csak féligazságokra alapozó késhegyre menő viták futnak. A videómegosztón pedig a szánalmas, igénytelenül ócska szar folyik továbbra is a széles tömegekre. Nem kell sem stáb sem színészek, az emberek megalázzák magukat a szánalmasabbnál szánalmasabb kihívásaikkal, reklámaikkal.

A minőségi termékek, önálló gondolatok ott vannak, van nagyon sok jó vlogger de jóval nagyobb az igény az alpári szennyre.

Van még ugye a közösségi média, mint fogalom. Egy párhuzamos univerzum, amit mindenki úgy használ ahogy. Vannak érdekes és hasznos vagy csak könnyen fogyasztható tartalmak, ezzel szemben mégis egy alternatív univerzumot hozott létre magának a világ, ahol minden sokkal jobb és szebb mint a valóságban. 

Nyilván az ember a jobb pillanatait szereti másokkal megosztani, nem gondolom hogy ezzel baj lenne. 

A baj ennél mélyebb, ha a kultúrara illetve annak hiányara gyakorolt hatásait nézzük. Felelősséget senki nem vállal a posztjai és azok hatásait nézve. Ismét ál erkölcsösnek kell lennem, holott persze szépek a sportautók, engem is magával ragadnak a mediterrán tájak, irigylem az izmos pasikat és csorgatom a nyálam a tökéletes nők után.

Ám még emlékszem amikor az internet egy teljesen más közeg volt. Tanáraink óva intettek attól hogy olyan képeket posztoljunk magunkról amiket később kihasználva kellemetlen helyzetbe kerülhetünk.

Nem is volt jellemző. FTP szervereken cseréltünk parti fotókat a haverokkal, mert hát buli meg pia volt akkor is csak nem lett közkincs, és konkrétan emlékszem hogy egy ismeretlen lánnyal át chatelt éjszakák után kábé fél évvel kaptam egy képet amin fürdőruhában volt.

Manapság egy ilyen fotó már nem intim ügy, tele van vele az insta, mert erre jön a lájk. A modern kor mértékegysége.

Itt is lemérhető hogy valaki szimplán ribanckodik, a nem létező önértékelését helyetesíti vagy csak büszke arra hogy sok edzéssel, helyes taplálkozással elért valamit. A körítésből azért ez látszik, de ehhez látni is kell, nem csak nézni. Az intelligencia hiánya miatt viszont ez kevesek kiváltsága.

Hasonló a helyzet az anyagi javak, a jólét és a magas élet minden velejárójának feltárásával. 

Az ember irigykedve nézi, de tisztán látszik ki az aki saját jogán ért el ilyesmit és ki az aki apa, adócsalás vagy mázli által. Ugyanakkor egy képen ez nincs rajta, senki nem tölt fel adóbevallást a merga mellé, de azért látszik ki suttyó és ki aki egy úr.

Összefoglalva, nehéz igazán értékes tartalmat találni, a mocsokból inspiraciót meríteni, mert bár sok jó dolog van a médiában, kevés ember veszi a fáradtságot hogy felkutassa a számára valami mondanivalóval rendelkező produktumot.

A szélesebb tömegeknek marad a faszhelikopterezés, a bárgyú zene, a műmellek és a drága karórák sokasága.