Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Bottom papa megjött

bottom_blog

A Star Wars analógia 1.

2019. december 30. - bottomod

A Star Wars analógia

 

Kultúralis kurvulásunk számomra legékesebb példája, kedvenc filmes történetem, a Star Wars saga tokkal vonóval.

A három trilógia, három jól elkülöníthető időszakban készült, úgy mint hetvenes, kétezres majd a kétezer tízes évek.

Az ős trilógia (Új remény, A Birodalom visszavág, A Jedi visszatér) elmesélése klasszikus mese alapokból táplálkozik és a nézőről feltételez némi fantáziát és intellektust. 

Az 1977-es Csillagok Háborúja nem akar a mai filmekhez hasonlóan mindent a szánkba rágni.

A zenei felvezetés, a maszk, a látvány és pár másodpercnyi jelenet elég ahhoz hogy ország világ tudja, Vader nagyúr a nagybetűs főgonosz. Itt még nincs benne hogy a szerelme meghalt, a belső vívódások sokasága, a mesterével megromló és egyre inkább a sötétség felé forduló lelke. Mindenki kurvára vigyázzban áll ha belép, aki vissza beszél azt megfojtja a faszba. Nem tesz alá a történet semmit, csak magától értetődően ő a rossz. Nem melesleg a filmtörténelem legjobb rossz karaktere.

Ellenpólusa a hófehér, tiszta és ártatlan Luke. És a jó mindig győz. Nincsenek árnyalt képek festve, hogy azért Luke is egy kis geci (lásd Rogue One, ahol a lázadók között is vannak radikális gyilkosok akiknek a cél szentesíti az eszközt) nincsenek megingások, hiszen Vader az utolsó percig egy geciláda és csak a család, gyermeke szeretete tudja lelkét megmenteni. Ami egy nagyon szép üzenet.

Luke átlagos srác, nincs képességei birtokában, de tanáraitól és barátaitól kalandjai során elsajátít mindent, kapcsolatokra tesz szert, szerelmes lesz egy picit és kivívja a helyét a lázadas élén. Nem kell durva baszás és vér és óriási CGI. A díszletek meg vannak építve, ami robban az tényleg robban.

Az előzmény és a folytatás a néző agyában keletkezik. Nem néz ostobának

A szar ami ömlik ránk 3.

Az emberek tehát nem tanulnak, nem tájékozódnak különösebben a hétköznapi médiából. A nyomtatott sajtó kihalt, a maradéka némi életmód magazin, politikai vergődés és főleg bulvár ami épp oly trash mint a már fent említett akármi.

 

Az emberek lusták, de nem azért mert a kanapén punnyadnak, hanem azért mert a telefont és az internetet továbbra is ennek a mocsoknak a fogyasztására használják. Bulvárt csináltunk a magánéletünkből, a fórumokon csak féligazságokra alapozó késhegyre menő viták futnak. A videómegosztón pedig a szánalmas, igénytelenül ócska szar folyik továbbra is a széles tömegekre. Nem kell sem stáb sem színészek, az emberek megalázzák magukat a szánalmasabbnál szánalmasabb kihívásaikkal, reklámaikkal.

A minőségi termékek, önálló gondolatok ott vannak, van nagyon sok jó vlogger de jóval nagyobb az igény az alpári szennyre.

 

Van még ugye a közösségi média, mint fogalom. Egy párhuzamos univerzum, amit mindenki úgy használ ahogy. Vannak érdekes és hasznos vagy csak könnyen fogyasztható tartalmak, ezzel szemben mégis egy alternatív univerzumot hozott létre magának a világ, ahol minden sokkal jobb és szebb mint a valóságban. 

Nyilván az ember a jobb pillanatait szereti másokkal megosztani, nem gondolom hogy ezzel baj lenne. 

A baj ennél mélyebb, ha a kultúrara illetve annak hiányara gyakorolt hatásait nézzük. Felelősséget senki nem vállal a posztjai és azok hatásait nézve. Ismét ál erkölcsösnek kell lennem, holott persze szépek a sportautók, engem is magával ragadnak a mediterrán tájak, irigylem az izmos pasikat és csorgatom a nyálam a tökéletes nők után.

Ám még emlékszem amikor az internet egy teljesen más közeg volt. Tanáraink óva intettek attól hogy olyan képeket posztoljunk magunkról amiket később kihasználva kellemetlen helyzetbe kerülhetünk.

Nem is volt jellemző. FTP szervereken cseréltünk parti fotókat a haverokkal, mert hát buli meg pia volt akkor is csak nem lett közkincs, és konkrétan emlékszem hogy egy ismeretlen lánnyal át chatelt éjszakák után kábé fél évvel kaptam egy képet amin fürdőruhában volt.

Manapság egy ilyen fotó már nem intim ügy, tele van vele az insta, mert erre jön a lájk. A modern kor mértékegysége.

Itt is lemérhető hogy valaki szimplán ribanckodik, a nem létező önértékelését helyetesíti vagy csak büszke arra hogy sok edzéssel, helyes taplálkozással elért valamit. A körítésből azért ez látszik, de ehhez látni is kell, nem csak nézni. Az intelligencia hiánya miatt viszont ez kevesek kiváltsága.

Hasonló a helyzet az anyagi javak, a jólét és a magas élet minden velejárójának feltárásával. 

Az ember irigykedve nézi, de tisztán látszik ki az aki saját jogán ért el ilyesmit és ki az aki apa, adócsalás vagy mázli által. Ugyanakkor egy képen ez nincs rajta, senki nem tölt fel adóbevallást a merga mellé, de azért látszik ki suttyó és ki aki egy úr.

 

Összefoglalva, nehéz igazán értékes tartalmat találni, a mocsokból inspiraciót meríteni, mert bár sok jó dolog van a médiában, kevés ember veszi a fáradtságot hogy felkutassa a számára valami mondanivalóval rendelkező produktumot.

 

A szélesebb tömegeknek marad a faszhelikopterezés, a bárgyú zene, a műmellek és a drága karórák sokasága.

Óda a Negrához

Szent hely ez, amolyan téli menedéke az ember megfáradt lelkének.

Csodás templom, ahol az ember békére lel. LoL.

...szóval a Barba Negra legalább egy jó ideje már az a hely ahol varázslatosan be tudok bulikázni. Alapvetően ugye a rock, hard rock, heavy metal előadók jönnek be, persze sok minden más is (voltam én már wellhello első sorrban, tech house veretésen, rap háborúban és így tovább) ezért a legalkalmasabb koncerthelyszín a BN számomra.

Imádom az atmoszférát, a hatalmas pultot, a hangosítást és bár utálom az embereket itt valahogy mégse annyira.

Ha egy kritikai elem felmerül bennem, az is csak személyes dolog. Buli előtt vagy a koncertek között én elbírnék csó-csózni, biliárdozni de ez olyan tömeggel mint ami itt van elég nehéz lenne.

Szóval a zene király, elférünk, a pia, kiszolgálás mind-mind rendben van de a legjobb az mégiscsak a rockandroll közönség.

Én pontosan tudom hogy sokittaköcsög de picit most nem panaszkodni akarok. Itt valahogy még sosem volt hangos szó, nem kerültem balhéba, nem éreztem magam kényelmetlenül a részegek miatt.

A tegnapi Lordon odamentem egy bácsihoz, elkezdtem dobolni a hasán, röhögött egyet aztán ittunk egyet mert ugyanolyan pólónk van. Kint dohányozva másodpercek alatt spanoltam le egy szép és kedves csajjal, aztán amikor a "mi" lányainkra jöttek a jelentkezők se kellett senkit elhajtani, mindenki mosolyog, beszélget és élvezi a rockandrollt.

És ez itt konstans, ha csak zenét hallgatni megyek, ha csapatban csapatni, megy a baromság, random emberekkel spanolás, tánci és iszike, hang, fény, mámor.

Mindenkinek ajánlom hogy ne csak a gyökérfosszar techno minimal house edm fos discoba járjon dudorogni, de egy ilyen őszinte és fasza társaságba is eljusson.

Persze itt is van neonáci szélsőjobbos, értelmiségi budai és vidéki egyszerű srác, vaskeresztes motoros és bőrszoknyás punk kiscsaj, de ezek a programok nem vita estek, így hát csak szimplán nagyon jól érezzük magunkat és egymást.

 

Mi lesz Velem nélküled, Negra baby?

A szar ami ömlik ránk 2.

Kinek és miért a kurvaanyját

1. Fejezet 2.rész

 

...És megint térjünk vissza a szerzőhöz. Imádok élni és imádom a feszesseggű csajokat. Rohadt menő cucc egy bármilyen kabrió. Imádom a rockandrollt mint zene és mint életstílus, aminek gyakorlatilag része a részeg csajok melléről kokozás, szóval nekem ne mondja senki hogy egy megkeseredett bácsi vagyok aki bezzegamiidőnkben-ezik.

Ez az ész hiányáról szól, nem a szóban forgó segg kirakásáról.

A rádiókon és streameken ezek a slágerek jönnek szembe legelőször, ha az ember nem ás mélyebbre sajnos itt meg is reked, ahogy az átlag emberek döntő többsége. 

Mindemellett bekapcsoljuk a magyar kereskedelmi televízió csatornákat ahogy főműsoridőben egy srác faszhelikopterezik. Itt sem az értékteremtő, önálló gondolkodásra ösztönző, erkölcsi tartast adó információ csepeg az ember feje búbjára hanem a foslé.

Hát nézi mindenki ahogy egy buta roma esik kel és ordibál, hogy melyik picsa hány faszt szopott az este, amely műsort az a picsa vezeti aki tavaly szopott faszt este. Aztán elítéljük a pornót mert az meg már mire neveli a gyereket. Fúj.

Esetleg nézhetünk szemellenzős kormányközeli médiát, ahol megnyugvást talál az egyszeri ember. Hiszen 37 év dolgozói jogviszony után már van egy színes televíziója, amiben közölték hogy az élet minden szempontból fasza, de ha úgy érezné, kedves proletár hogy ez nem így van, az kizárólag csak valami földön és országhatáron túli démon miatt lehet. Lásd még: Soros György, Brüsszel, Migráns, Angela Merkel, IMF, Gyurcsány stb.

Ismételten azzal a problémával szembesül a fogyasztó, hogy bármi olyan információ elérése amiből számára előny származhatna, például tudás, mélyen el van rejtve.

A kérdés az, hogy miért akkora fasz valaki hogy szar zenét és fos műsorokat nézzen önszántából.

Kapásból az ilyen emberekkel nem tudok mit kezdeni, nekik tehát a igénytelenségükért a kurva anyjukat.

Számomra értelmezhetetlen miért szórakoztató a Balázs show, a Mónika show a Győzike show, a valóság show-k ésatöbbi. Fizikailag fáj ha valaki azt mondja mutatok egy részt, beszarsz.  Sem a humorom sem a szórakozásomat nem elégíti ki. Sőt, fáj az agyamnak.

A szar ami ömlik ránk

Kinek és miért a kurvaanyját

Első fejezet

A szar, ami ömlik ránk

 

Soha nem írtam hosszabban pár sornál, így a gondolataim is csaponganak és nem feltétlenül a legjobb sorrendben állítom össze az elméleteimet.

Nos, a szar, ami ömlink ránk az maga a média. Gyerekként sosem értettem, mit jelent a média hatása. Miért gondolja bárki hogy egy akció film rossz hatással van a gyerekre satöbbi, de egyre jobban értem.

Hatalmas filozófiai kérdés, hogy mi volt előbb, az igénytelen mocsok vagy az igény az igénytelen mocsokra.

Az viszont látszik, hogy meg van az eredménye annak hogy temérdek mennyiségű szart kaptunk a nyakunkba az évek alatt.

Kezdve a zeneipar teljes és megfordíthatatlan kurvulásáig. Tudjuk hogy a populáris zene, nem feszegetett soha komoly társadalmi kérdéseket, de azt is látjuk hogy mára már egy nyavajás hangszer sem kell a zenébe, sem énekes csak a jól eladható brand. Kell a macsó baszógép és kell az összetört szívű angyalarcú lány, kell egy egyszerű arc meg egy nyálvergős nagyarcú rapper. A dalok már semmiről nem szólnak, csak úgy tűnik hogy ez egy szerelmes dal, de igazából ha nem hallgatod hanem elolvasod kiderül hogy akár a konyhakőnek is írhatták volna, annyira érzelem mentes, közhelyes trágya. Amihez forgatunk egy klippet, az nagyot megy majd a youtube-on. Jellemzően nagyon izmos pasik és kis felső csajok baszást színlelnek. Lehet hogy táncnak néz ki, de az bizony baszás. A csávó az alfahím, a csajok döglenek érte és a kabrióból a saját lucskán csúszik ki az instaribi. De ha nem ez akkor egy erős nő épp kutyapicsázza a férfiakat mind szövegileg mind képileg mert vagy nem baszták meg vagy igen de elhagyták. Akár ártatlan dolgok is lehetnének, aztán kapkodjuk a fejünket hogy a lányunk miért mutogatja a seggét a neten, vagy hogy a pasi miért akar gyúrni(ideje nincs rá marad a koksz) meg kabriót venni 14 éves korától( esze nincs hozzá marad a schwarz bevétel.

A gigantikus műmell körforgás

Egy insta poszt utáni kommentek és üzenetek végett szeretnék megfogalmazni pár gondolatot.

Szögezzük le az elején, nem mentegetőzés, csupán helyre rakok ezt azt, hátha segít.

Szóval az alapkoncepció az volt, hogy ha vékony vagy és ezért kockás a hasad az nem ér. Mármint nem ér rá flexelni. Úgy mint apád vagyonára sem túl szép dolog verni a nyálad és osztani az észt a szegényekről, ezesetben az átlagos testalkatú emberekről.

A lényeg, hogy elfogadod magad úgy ahogy vagy, teszel ellene vagy folyamatosan elégedetlen vagy önmagaddal.

Számos elvárásnak kell megfelelnünk, legyünk szociálisak, sikeresek a munkában, legyünk divatosak és szépek, sportoljunk, legyünk a kedvesünkkel, toljunk némi tanulást és önképzést stb.

Ebből a külsőnk bizony sokrétű feladat. Kell hozzá egy jó génállomány, mert ha ronda vagy az szívás. Lehetnek olyan betegségek, amelyek miatt csont sovány leszel vagy épp durván túlsúlyos.

Ne legyünk kétszínűek, a külső alapján ítélünk, hasonlítgatjuk magunkat a többiekhez, és mi is előbb észre vesszük a szépet.

De.

Van itt némi testkép zavar. Nem az a normális akinek 3% a testzsírszázaleka, feszes a feneke és a pólójából ki akar esni a mellizma, nem az az átlagos akinek van napi 2-3 heti 10-20 óraja edzeni, ideje és pénze teljesen egészségesen étkezni. Ez egy mindenképp elismerésre méltó teljesítmény, joggal büszke aki ezt eléri és tartja, de nem ez a sztenderd.

Neurózisban fürdő fiúk és lányok nézegetik a tükörben magukat és nem látják hogy valójában semmi gond, mert teljesen rendben vannak. 

Figyeljünk a külsőnkre, legyünk igényesek, kérjünk véleményt a barátoktól, de ne gondoljuk hogy aki 2méter és 100kg (én) az túlysúlyos vagy apa teste van. Szerintem meg kurva magas vagyok, van pocakom, sosem volt komoly mellizmom, sportolok épp eleget, eszem ami jól esik, és sem pozitív sem negatív irányban nem vagyok szélsőséges. Elégedett én sem vagyok, lehetnék picit izmosabb, utálom a hosszú vékony végtagjaimat, hogy sehova nem hízok csak alhasra. Stb.

De nem is hasonlítom magam profi versenyzőkhöz, nem modell csajoknál próbálkozom be a neten stb.

Azt gondolom hogy iszonyat sok ember méri rossz mércén magát, akár anyagilag, testileg, lelkileg és ebben pl az insta borzasztóan torz képet ad. Lehet valaki nagyon szép, sportos, feszes, lehet azért van erre ennyi ereje és ideje mert egy kiallhatatlan fasz akinek nincsenek barátai, ez egyik képen sem látszik. Próbáljunk motivációt meríteni azokból akik valamiben jobbak nálunk, de ne kezdjük ostorozni magunkat és másokat ha nem 10/10 tökéletes az élete/ünk.

A gigantikus műmell körforgás pedig nem más, mint a jelenség. Egy ismerősöm, átlagosan szép kiscsaj. Nem érezte hogy szép lenne, nem volt egoja stb  hát magára rakatott 2 akkora mellet mint a fejem. Lelke rajta.

Most 60ezren követik, mindenki a lába előtt hever, és telefossa az instát a képeivel amin télikabátban is látszódnak a kannái, de ugye főleg blúzban és kis topban fotózkodik. Ugyanúgy ahogy neki régen, most Ő másoknak okoz kellemetlen pillanatokat, amikor 300 kilóméterrel arébb Irén belenéz a melltartójába és nincs két kurva nagy melle se hatvanezer követője, se hódolói se jó faszija. Így aztán tovább is adta az alacsony önértékelését. De az a faszi is elbizonytalanodik akinek a csajának fullos mindene, nagyok a mellei de nem kurrrrva nagyok.

Szép lassan mindenki bizonytalan masszává olvad a tökéletes életeket látva.

Nézzetek mögé(vagy a pólók alá.

Remélem nem tűnt magyarázkodásnak, mentegetőzésnek. 

Előszó pt.1

Kinek és miért?

( Nem figyelek a helyesírásra, telefonba pötyögött jegyzeteket fogsz olvasni)

Mindig is koravénnek és zárkózottnak éreztem magam.

Kortársaim előtt jártam, évekkel korábban átéltem olyan eseményeket, belső folyamatokat melyek sokkal később történtek meg a barátaimmal.

Az emberek megítélésében a legfontosabb atríbútomként az intelligenciát tartom. Semmiképp sem a lexikális tudást, a tapasztalatokat esetleg a pénzt a társadalmi rangját vagy épp a külső jegyeit.

Számomra lehet értékes egy ember akkor is ha vét olykor  egy helyesírási hibát, ha rossz kedélyű, lehet szimpatikus akkor is ha másban hisz mint én.

Viszont ezer dolog van amit - sokszor szeretnék de - nem tudok megérteni.

Kelet európa(ezesetben szitokszó) egy kis országából, annak is vidéki, de jobb módú környékéről nehéz vagy lehetetlen rálátni a világra, teljes szélességében, de a könyvek, lapok és az internet adta lehetőségek által igyekszem tájékozott maradni. Szomjazom a tudást, kell az agyamnak az információ.

Valamiféle belső késztetést érzek, hogy hol podcast, hol videó, írás, mém formájában valamiféle kultúrmissziót folytassak. Ez a mentalitás hozzám tartozik. 

Előszó pt2

Valamiféle belső késztetést érzek, hogy hol podcast, hol videó, írás, mém formájában valamiféle kultúrmissziót folytassak. Ez a mentalitás hozzám tartozik. Elfogadom, hogy vannak akik ezt feltűnési viszketegségnek, lájkvadászatnak gondolják, ezzel szemben azt gondolom hogy a kreatív és valamiféle értéket képviselő gondolatoknak teret ad az internet és ezt ki lehet használni, ettől még nem lesz senki jobb vagy rosszabb. Azt már nehezebben fogadom el, hogy az emberek csendben tűrnek mindent vagy épp hangzatos lőzungokat osztanak meg, mindenféle hozzáadott érték nélkül. Sokkal szebb hely lenne a világ ha mindenki el merné mondani amit gondol és azt meg is hallgatnánk, nem értelmetlen komment háborúban és trollkodásban merülne ki minden egyes megírt cikk, felvett videó.

De ez közel sem egy rózsaszín naív világbékét elhozó gondolat, épp az ellenkezője.

Iszonyatosan sok indulat és negatív élmény hatására, ki kell írnom magamból hogy kinek és miért a kurvaanyját.